Kaffa Roastery - Café More, Gourmet Coffee, R18 , avagy Tallinból jelentem.

Újra itt.

2015.09.27, 08:30 Zulu
Terminal D

10 euró, oda-vissza. Némi trükkel.

Nekem úgy tűnt, mintha ott ment volna le a nap. Pedig még csak most kel fel a hátam mögött.

A fedélzetről már egyértelműbb a dolog, pláne, ha a hajó bal oldali fedélzetére állunk. Dokkos életkép.

 Nem csak mi bontottunk vitorlát.

Miután elég szelet kaptunk, 2,5 óra utazás következett a Balti-tengeren. Szerencsére eszméletlenül szép időnk volt. A nap sütött, ráadásul melegített is közben, pedig hűs szellő fújt - néha majdnem le a fedélzetről. Tehát még napozni is tudtam egy kicsit. Ráadásul a hajó közepén rókaveszély sem volt.

Check mate.

Ennyi idő után azért illik megérkezni is, bedrifteltünk a tallinni kikötőbe:

Ha már nincs nálunk térkép, úgy gondoltuk megnézzük felülről a várost:

A templom tornyába ezen, a kellemes talajszint feletti katakombán keresztül , na meg 2 euró leperkálásán keresztül vezetett az út. Csollány Szilveszter élvezte volna, mert lehetett kötél-tornázni, amikor jöttek szembe is.

Gyönyörű látvány tárult elénk. Meg egy kis majréjelző is bevillant, mivel a párkány csak 1m széles volt, így konkrétan a torony szélén sétálgattunk.

Felülről még élesebb a határ az új városrész, és a régebbi (óváros) között. Az előbbiben épülnek sorra a felhőkarcolók, a régi meg nem nagyon akaródzik változni. Viszont tökéletes turistalátványosság.

Ebédidő! Burger, burger. A helyszín az R18, a helyieknek csak R 18 Vaike Resto, Raekoja plats 18, Tallinn.

Sajnos a hely tulajdonost váltott, nem olyan rég (valószínűleg). Tehát árak fel, minőség le. Messze nem olyan volt mint mondjuk egy hónapja, a nem a hely által készített képek alapján. A hús volt a legjobb része a dolognak, ami azért valljuk be, hogy nem elhanyagolható tényező egy burger esetén. 200g marha, rare-medium szintre sütve, valahol a kettő között.

A többi részegységről már nem lehet ennyire elismerően nyilatkozni.

A buci kicsit száraz volt, bár nem volt vészes, nem lehet vele az asztalon kopogni. De a bolti lapkasajt, na attól mindig dobok egy hátast, magát gourmet-nak nevező helyen, bár egyre több helyen ezt teszik rá, nekem annyira nem tetszik, ilyenek ezek az egyéni preferenciák.

Én jalapeno-s burgert kértem, az összes alkotóelem látszik a képen, ami miatt megkapta az előbb említett becenevet. Igen az az 1 szem paprika az ott a tetején, ennyi.

Kaptunk hozzá mustárt, csípős szószt és ketchup-ot. Meg krumplit is, azt persze felárért cserébe.

Burger:    10,9 euró = 3.433,5 Ft
Krumpli:    2,9 euró =  913,5 Ft

Fagyasztott bolti, bár abból szerencsére a jobb. Az ártól nem kell elhasalni, a központban (óváros) van, még így is 70-75%-a a finn burgereknek.

Egyébként Tallinn nem sokkal van már árak viszonylatában Helsinki alatt. Nem volt nehéz rájönni, hogy mindenki átjön, mert milyen olcsó város, akkor csak el lehet adni pár tarhonyás lepényt a központban, több pénzért. Azért nem minden része ilyen, erre még visszatérünk.

Mert, jó ebédhez szól a kávé. Szétnéztem, hogyan is néz ki a scene, vasárnap lévén, szinte az összes jó hely zárva volt, de 2 ígéreteset találtam.

Előétel: Cafe More

Egy bevásárlóközpont legfelső emeletén van. Szerencsére feltűnő, így alig láttuk meg, hogy a könyvesboltban van. Ha nem mész be és fordulsz balra, akkor nem találod meg. És maximálisan megéri megkeresni.

Kicsit szívbillentyű-barátabb árak vannak, mint a tengeren túl. A chai latte is sokkal olcsóbb itt, akinek esetleg ez lenne a favoritja. 3 db-ból már majdnem megvan a hajóút ára.

Vannak macaron-ok, minden mennyiségben, színben, minőségben és illatban és egyéb cukorképződmények is.

Meal 1; a cappa remek volt, legalábbis az a 2 sip, amit megadóztattam. Pont. A süti szintén, mogyorós, csokis dietetikus-riogató.

Kísérőket, mint mindenhol, mindenki magának önti, melyek egyébként itt, ízesítettek voltak. Volt amiben citrusok voltak, meg olyan is amiben uborka volt.Utóbbit ittam, hogy miért azt máig nem értem, de legalább kipróbáltam.

Doppio, ugyanabból, amiből a cappa. A kávé a Coffee People, dél-nyugaton elhelyezkedő, észt pörkölőcég "Columbia" kávéja volt. 4 féle van belőle, ez nem a Los Angeles, ennyi biztos egyenlőre.

Kissé savas, francia pörkölésű koffein-oldat. Rendkívül finom volt, kellemes hosszan tartó utóízzel. Testes kávé (csak, hogy a borosokat már a boraink előtt megkíméljem a további olvasástól). Tigriscsík is megjelent a cremán. A barista profi volt itt is.

Gépek tekintetében úgy látom, hogy Észtország Nuova Simonelli-je a Faema. Mert máshol is ez volt, amerre jártam. Mégpedig Faema Emlema. Szép kis szerkezet, kép később érkezik.

Kávé után séta, séta.

Ez egy tipikus norvég ház, kísérőm megerősítheti. Szóval jártam Norvégiában is.

Sétálunk, sétálunk, hoppá még egy kávézó!

A bejáratnál már azt hiszem sejthető, hogy ha egy kávézót kerestünk, akkor jó helyen járunk (kávés zsákok a falon). Ezen felül még a bejáratot jelző tábla is egy ilyen zsák.

Ez a polc is megerősítheti azt a sejtésünk, hogy a kávéhoz lehet köze a helynek.

A Coffee People teljes szortimentje megtalálható. Még zöld kávé is van, szerencsére aromazárós csomagolásban, így lehet szagolgatni. Bár sok levegőt nem hagytam benne.

Tádáám. Faema Emblema, ahogy a Cafe More-ban is. Itt az őrlő egy Compak K10.

Itt tuti a Coffee People Columbia Los Angeles - Supercherry (castillo, caturra) volt a terítéken.

Egy doppio után, jöjjön egy kis tejes. Doppio tejjel felöntve. Cappuchino Doppio, ahogy errefelé hívják, ám - többek között - magyar anyakönyvi nevén Flat White (bár a tejhab vastagabb rajta). Sok meglepetést nem okozott, finom tejes, francia-pörkölésű csokis ízvilágú kávé, fehér porcelán csészében napos időben. Az otthon készítettekhez hasonlítanám.

Hiányzik azért a Gaggia-park, pláne, mivel itt a szemes kávék teljesen jó árban vannak, lehetne kísérletezgetni velük.

Kávé után séta a közeli, meglehetősen nagy kiterjedésű parkba.

Több négyzet-kilométer nagyságú a park, így a hajóig nem sikerült teljesen bejárni, sajnos.

4 kávéra mi az ideális?

Hát egy kis futás 24 sörrel és 10 kilónyi cuccal a táskádban.

Annika, meg én voltunk a parkban. Utána (egyáltalán bármi után) sosem árt a shopping, úgyhogy bementünk boltolni. Igen ám, de az egy kicsit elhúzódott (17:50), a hajóra meg 18:15-ig lehet felszállni.

Rohamtempóban a terminál felé, mert ha lekéssük, akkor aznap már nem kell visszamenni Helsinkibe. Szerencsére odaértünk időben a terminálhoz. Ahol készségesen elmondták, hogy arra bizony már nem szállunk fel.

Mi?  A kapu tényleg zárva.

Annika megkérdezte a boltost (mivel az információs pultos küldött minket ehhez a kapuhoz), hogy most honnan megy a hajónk?

Jó kikötőben voltunk, csak a D terminálon, a miénk, pedig az A.

18:05: Szerencsére közel van a mi terminálunk. Légvonalban. A probléma, hogy egy bazinagy öböl lóg be közénk és a terminál közé, úgyhogy rohanás ismét. Majdnem összeestem, szakadt rólam a víz, Japán államadóssága meg csak folyamatosan nőtt.

Láttam magam előtt a vérnyomásom.

De happy end lett a vége, mert éppen odaértünk, ráadásul meghosszabbították a beszállási időt, bár ez az embert, 1 km-re a termináltól nem igazán vigasztalja, mivel nem tud róla.

A zöld hajó mellől futottunk idáig, jobbra bőven volt még az öbölből.

 A vonat nem vár, szól a nóta. Na a hajó sem. Az indulás 18:45, de ha beszáll mindenki 18:30-ig akkor már indul is. Helsinkiben is így volt, amikor idefelé tartottunk.

Aki úgy érzi nem költött eleget a szárazföldön, annak természetesen a hajó is biztosít lehetőséget. Több bolt, bár áll az utasok pénztárcájának szolgálatában.

Ami azt illeti, alkoholt itt vagy Tallinnban érdemes venni, mert sokkal olcsóbb, mint Helsinkiben. 1 sör áráért itt körülbelül 6-ot lehet venni. Mindenféle túlzás nélkül.

A hajó egy komplett kocsmajárat. Sokan eszméletlenül fekszenek visszafelé. És nem viccelek többen tolikocsival jönnek és 6 rekesz (vagy több) sört visznek haza. Mindenkinél van legalább 1 rekesz/doboz sör és rengeteg tömény. És minden járat ilyen.

Limit nincs, hogy mit és mennyit lehet vinni, a Tallinnban vett töményt is fel lehet vinni a hajóra.
Bár az AK-47-et lehet érdemes díszdobozba tenni.

 Mi ezeket vettük (a központtól távolabb). Olyan áron, mint otthon, szóval ezt nem kell nagyon leírnom, de a biztonság kedvéért:

Nutalla, drága, de még mindig csak 3 euró a 4 helyett.

Finn fekete-kenyér. Itt, Helsinkiben 4-7 euróig mozog. Lehet találgatni ott mennyi volt - ráadásul Fazer, szóval finn gyártmány - igen, 0,6 euró. Az agyam bedobtam a joghurtok közé.

Kóla 1,2 Euró, itt csak 3,5. Schweppes 1,85 euró, itt a 0,33-as kerül 2,5-3-ba. A nagy meg 3,5, de ilyen változatot még nem is nagyon láttam.

24x0,33 sör, pedig 15 euró.

A borok 4-5 euró körül mozogtak, nyilván van drágább is. Itt a legolcsóbb 8-tól indul, amiben még érezni lehet a friss tabletták és kristálycukor rendkívüli zamatát.

Szóval, megéri akár bőrönddel menni, kisebb bevásárlást intézni, mert csak ennyi cuccon megtérült nekünk az utazás ára. És ha belevesszük a képletbe, hogy utaztunk egy nagyot, jártunk más országban, hamburgert meg már régóta akartunk enni, akkor szerintem bőven megérte.

És most utazunk időben és térben.

Először is, voltam végre a Kaffa Roastery-ben, most már kávé-ivási szándékkal.

Kívülről ez, meg 2 tábla látszik, de azok is alig, szóval nem egy feltűnő hely. Nem ide ülne be az ember a Kárászon, hogy prezentálni tudja, hogy ő ott van. És issza a pocsék kávét, vagy mondjuk eszi a finom süteményt. Ez a két alternatíva képviselteti magát sajnos a hasonló helyeken otthon. De nem véletlen 6x4 m-es a még a WC-ablak is.

Apropó sütik, az itteniek azt mondják, hogy nagyon finomak a sütijeink, amivel abszolút egyetértek. Az itteni nem ízlik nekik annyira, mint ami nálunk van. Mondjuk én viszont még nem ettem itt, úgyhogy erről nem tudok nyilatkozni.

Belépés után azért lassan kezd rájönni az ember, hogy jó helyen jár. Részben azért, mert amint belépünk és elnézünk balra ott egy komplett pörkölőüzem.

Egyébiránt a szokásos dolgok, a kávé-szortiment. Mindenféle filter-eszköz, teák és könyvek. Hasonlóan a Kaffecentralen-hez, itt is lehet gépeket venni, a többség Viebemme. Domobar és nagyobb testvérei.

Lehet venni ROK-ot is, ami egy kézi espresso-készítő eszköz. Van rendes szűrőtartója, filter stb. A különbség abban rejlik, hogy itt kézi erővel kell a nyomást kifejteni, továbbá a vizet is te adagolod, olyan hőmérsékletűt, amilyet akarsz, persze úgyis rengeteg hőt elvon a tartálya. Ezt még nem próbáltam magam, úgyhogy hosszabb fejtegetésekbe elméleti síkon nem is mennék bele. Nekem tetszik kívülről.

Gépek és őrlők. A jó öreg Mazzer Mini itt is itt van, ez szinte minden boltban képviselteti magát.

És maga a pult, ahol a jóságok készülnek, a háttérben jobbra pedig az üzem részleges valójában. Balra pedig ott van a csapolt cold brew lelőhelye.

A Mahlkönig EK43 itt is állandó vendég, de ez az itteni scene-t elnézve, nem is meglepő.

A kávézó aktuális szörnyetege a Synesso Hydra, a 3 fejű bestia. Nagyon tetszik nekik, ezért vették. Ez a stílusú gőzkar nekem is nagyon tetszik. Annyiban különbözik a félkarú rablótól, hogy gőzt ad, pénz helyett.

És mivel extra, biztosan sokba kerülhetett. Mint minden az opciós listákon.

Egyébként a Kaffa a Rancilio hivatalos importőre, így a képzések és a kihelyezett rendezvények azokon a gépeken zajlanak. Most pont volt a kicsi tesztelő részlegen egy Rancilio Silvia is, a nyakamat rá, hogy nem a legfrissebb v4 verzió, mert eléggé old-school színe volt. Úgy nézett ki, mint egy régi Trabant, kerekek nélkül, gőzkarral és hálózati kapcsolóval.

És a végeredmény. Van egy állandó espresso, ami single origin. Viszont volt most egy Peaberry, single origin, ami tesztfázisban van. Jövő héttől lesz a boltok polcain. Mivel állandóan kísérletekről olvasok, ezért gondoltam akkor teszek ezzel egy próbát.

Az alap itt is dupla, de lehet szimplával is kérni természetesen.

A kép nem sokat csal, pár árnyalattal világosabb csak rajta, eléggé világos pörkölés, ráadásul ez megy filternek és espresso-nak is.

Savas (ehm gyümölcsös), de nagyon, annyira nagyon, ha kiöntöd kimarja a padlót. Édesnek mondható a lecsengése pedig eléggé gyors, abszolút nem kellemetlen. Kezdek bekockulni.

Tejjel, visszaemlékezve a Good Life Coffee-s látogatásomra, lehet nem lett volna ennyire jó.

Nekem mondjuk tejesben jöhet a világos pörkölés, espresso-nál inkább a sötétebb pörkölést preferálom, persze csak idő kérdése átszokni, de nem biztos, hogy akarok.

Kiszolgálás -1. rangú, nagyon kedves volt a leányzó a pultban, rendkívül jót beszélgettünk, talán a Johan-ban sikerült ilyen jót eddig. Bár azt hozzátenném, hogy legutóbb nem ő volt, akkor nem volt ilyen felhőtlen a hangulat. Nevertheless, most minden klappolt. +1 a Griffendale-nek.

És a cold brew szerzeményem. 1 euróért árulják (csak itt ennyi, máshol 2,5-3). Kinézetre olyan mint egy sör, ha csapolva kéred, akkor még inkább, mert olyankor hab is van a tetején. Alapvetően melegen készített filterkávé, amit folyékony nitrogénnel hűtenek le.

 Bennem az körvonalazódik, hogy ez bizony finomabb, mintha a másik eljárással készülne, tehát amikor csapvíz megy a kávéra és az elegy egyből be a hűtőbe. Úgyhogy most majd ezzel fogok próbálkozni itthon, egyenlőre nitrogén nélkül. Kávém még mindig van erre a célra bőven.

Vissza a szerzeményre. Sötét pörkölésű, guatemalai kávéból van, erősen gyanítom, hogy abból, mint ami a Kesa kahvi 70%-át adja, mert nagyon hasonló az ízvilág. Mit mondhatnék? Brutálisan finom, és nem csak nekem ez a véleményem. Ez azért megy tonik nélkül is mindenkinek. Aspirin mellé ideális kísérő.

Beindult a tanulás is. 

Éppen most tettek fel egy brew bajnok által készített video-sorozatot.