Kahvila Savy

Géppark:
La Marzocco Linea 3 group
Mazzer Robur

És ez az a híres Robur, ami túlélte a SLUSHt (bár már ott vannak mellette az új kések). Annyira megtetszett nekik, hogy le is cserélték az Anfim őrlőt erre.

Ezt a részt még annyira nem is fényképeztem, úgyhogy most ez is megtörtént. Van egy kis szendvicses-sütis pult. Most éppen sajttorta volt az ügyeletes süti, meg a szokásos croissant, ezen kívül azt hiszem mákos süti (nem, még nem a mákos bejgli, annak ellenére, hogy a karácsonyra már itt, Helsinkiben is, október vége óta készülnek). Nagyon mennyiségileg túlzásba nem viszik, úgyhogy a nap végére szerintem el is fogynak.

Kávé: Tanzania Tweega AA
Szokás szerint remek volt, bár nekem az Nkonge Burundi jobban bejött. Ott inkább lehetett érezni az édes "ízt".
Egyébként köze van az őrlőhöz is, ahogy beszéltük, mert teljesen más eredményt hoz a két őrlő, más ízeket erősít fel, vagy éppen gyengít. De nekik jobban bejön a Mazzer

A Savy elég jó beruházást csinált. Ugyanis az egyik barátomat, Jarnot nem olyan felvették, mint új munkaerő. Ő nyerte meg egyébként a V60 Brew Downt, továbbá a finn versenyek zömén is jelen van, az élvonalban végezve. Szenvedélyes a kávé iránt és profi, ez talán még többet elmond. Sőt nem csak az extrakcióról lehet vele beszélgetni.
Hogy ne csak jókat mondjak róla: nem olyan rég szert tett egy Mahlkönig EK43 Limited editionre.

És végül egy kis latte art:

Roastery Days 2 - Cafetoria

Ismét nem pörkölőüzemben voltunk. Az most egy kicsit nehézkes is lett volna, ugyanis nem Helsinkiben van a pörkölő, hanem Lahtiban. Körülbelül olyan 105 km-re Helsinkitől.

Ehelyett a helyi boltjukban került megrendezésre a 2. "termékbemutatóval" egybekötött fejtágítás. Ami meglehetősen nagy, vagy legalábbis annak tűnik. Részben azért, mert az egész termékpaletta megtalálható a polcokon és a polcok végighúzódnak az üzlet két falán is.

Ez volt az a pörkölő, aminek minden volt, csak nem kellemes illatú a kávéja, amikor a boltokban néztem. Azokat szerintem már faszénként is lehetett volna árulni, itt szerencsére volt enyhébb pörkölésű is.

A Kaffecentralenen kívül ez a második hely, ahol ilyen Mahlkönig VTA 6-S-t látok, gondolom itt ez az elviteles kávékhoz van, mivel elég messze van a pulttól.

Megtalálhatóak a szokásos kiegészítők is, tamperek, tejkiöntők.

És aki akar az egyből egy ECM géppel a hóna alatt mehet haza, 2 espresso között. Továbbá a Rancilio egy-két terméke is megtalálható, valószínűleg ezt a két márkát forgalmazzák.

Miután mindenki megérkezett, elkezdődött a show. Szerencsére elég kevesen voltunk, mivel általában a reggeli időpontot lövöm be, ami itt 10:00-át jelent. Viszont a délutáni előadások telt-házasak szoktak lenni. Így azért sokkal nyugodtabb a helyzet, meg ők is nyugodtabbak. Szóval én ezt preferálom, bár igaz, korán kell kelni.

Először kaptunk egy kis filterkávét, a szokásos filtergépből. Annyira sötét pörkölés volt, hogy annak rendje szerint, keserű is lett, úgyhogy a nyelvünket ki is ütötték már az elején. Arról nem is beszélve, hogy a filtergép jó kávét ad, de mindig eszméletlenül meleg. Ráadásul termoszba rakják, mivel nagyobb adag készül vele és sokáig melegnek kell maradnia. A kávé maga a Peru Gran Palomar volt (amit most legjobban reklámoztak), ami egy filter-pörkölésű kávéjuk, mégis eszméletlenül sötét, szóval nem annyira filter a nordic vonalon.

Mindeközben egy videót néztünk az egyik panamai ültetvényről. Arról, hogy hogyan gyűjtik be magát a gyümölcsöt, illetve azt miként dolgozzák fel.

A bevezető részben szó volt magáról a Cafetoriáról is. Meglepően nemzetköziek, ugyanis a tulajdonos perui, a felesége finn. A három baristából pedig kettő szintén dél-amerikai.

A cég az elsők között volt Finnországban pörkölőként, 2001 óta vannak a piacon és sok mindenben változtak szerintem, de sok mindenben ugyanolyanok maradtak. Az a baj, hogy többfelé húznak, például a cortado espresso kis tejjel, szóval az olaszos vonal. Ez mellett viszont ott a falon a Flat White is a kínálatban, ami tudtommal nem annyira az olaszos vonalat képviseli. Bár ahány mese szól már róla, még az is elképzelhető. Néhány filterkávéjuknál pedig, az espresso pörkölésük világosabb. Aminek ahhoz is lehet köze, hogy itt sokan azzal használják a french presst, de ettől még nagyon nem tűnik úgy, hogy egy irányba mennének.

A bemutatkozó rész után, jött az espresso kóstolós rész, ahol 3-féle kávét kóstoltunk meg.

Espresso Caramelo, Espresso Amigo és Malawi Geisha. Az első nem volt túl kiegyensúlyozott. A másik kettő egészen kellemes volt. Nekem a Geisha különösen tetszett a trióból.

Gépek:

San Remo Verona RS

Compak E10

Compak E10

Mazzer Luigi

Ezen az állomáson szó esett a tömörítés fontosságáról (sajnos láthattuk élőben hogyan kell ferdén tömöríteni, utána meg erőből csavarni egyet rajta), és arról is, hogy hány másodperc alatt készül az espresso, amit szintén úgy prezentáltak, hogy a háttérben 15 mp-nél már szőkült a lefolyás. De mindig 25 mp-nél lett lelőve. Szóval nem nagyon estem hanyatt. Ezeken kívül persze még elhangoztak az alapvető 10 perc alatt elmondható dolgok, de így, hogy pont ezek ellenkezőjét láttuk élőben, engem nem nagyon győztek meg.

A legvégső felvonás a filteres rész volt, immár nem a gépből, hanem valós időben.

A brazilt próbáltuk ki (Brazil Fazenda Rainha Yellow Bourbon), nem mondom, hogy sajnos, mert finom volt, de szerintem a kenyai különlegesebb lett volna. Ez volt a Chemex.

Utána pedig a V60 jött, de már kutyafuttában, mert jött a következő turnus.

Szintén ezzel a kávéval. És a srác elmondta, hogy ő a V60-nál a papírra önti a vizet egy idő után. Ez nekem érdekes volt, mert eddig mindenki akivel beszéltem pont oda nem önti, mivel akkor nagy eséllyel lefolyik a víz, anélkül, hogy számottevő kávét oldana ki.

Ezután szinte kidobtak minket, mert hogy jött a következő csoport, kezünkbe nyomtak egy névjegykártyát és ennyi. Ettől a naptól nem voltam különösebben elragadtatva.

Az egyik úttörő cég, de nem ártana szerintem haladni a korral és nem különösebben ragaszkodni a dogmákhoz, mert azokból olyan sok jó nem származik (csak víz folyik, nem baj, megvárom a 25 mp-t).

Ismét ékes példája annak, hogy jobb, ha a cég kiválasztja a saját piacát és nem akar össze-vissza árulgatni, mert ez csak keveseknek jön be. A potenciál simán megvan bennük, mert brutális tapasztalatuk van, de szerintem újat tanulni sosem árt.

SLUSH 2015

Van itt ez a rendezvény, amit úgy hívnak: SLUSH

DAY1:

Idén is megrendezték, főleg startupoknak, akik prezentálhatják az ötleteiket és ha szerencséjük van akkor találnak egy befektetőt (vagyis pénzt).

2008 óta minden évben megtartják és hatalmas eseménynek számít. Nem volt ez másképpen idén sem.

Elég csak az előadói lista egy kis részét megtekinteni:

Skype társalapítója

flickr alapítója

Forbes főszerkesztője

Logitech CEO
Svédország hercege

és még sokan mások.

De aki szeretne még több információt, az itt megtalálja:
http://www.slush.org/

A városban csak az nem tud a rendezvényről, aki nem akar tudni róla. Mindenhol szalagok, plakátok, LED-kivetítők stb.

Na már most egy ilyen kaliberű üzleti rendezvényen mindig van catering. Vendéglátás vagy hívjuk is bárminek, a lényeg, hogy van kaja és kávé.

Én az utóbbinál jövök képbe, tavaly is, idén is Kalle intézte a catering, kávé részét. Az adott részt lebonyolító cég nyilván kap egy kis pénzmagot és "ingyen" adja a kávét a vendégeknek, tehát a résztvevőknek nem kell már külön fizetniük.

A jegyárakat tekintve ez elég "kis ajándék", ugyanis azok:
395 eurótól indultak, ami olyan 126.400 Ft. Ez mind a két napra érvényes volt. A startupoknak és a befektetőknek természetesen ennél többet kellett fizetniük.
A befektetői jegy 795 euró volt, ha jól emlékszem (254.400 Ft), de ez aprópénz, ha azt nézzük, hogy mennyit is hozhat egy jó befektetés.  

És mennyit is keres az, aki a rendezvényen dolgozik? 0, azaz nulla forintot. És mindenki boldog ettől függetlenül. Idén 1.500 önkéntes dolgozott a rendezvény hibátlan lebonyolítása érdekében.

Nekem már nagyon viszketett a kezem egy kis kávés munka után, meg egyébként is hatalmas élmény egy ilyen rendezvény részesének lenni. Ráadásul csapatban dolgozni (nem ez nem annyira igaz, mint amit a motivációs levélbe ír az ember, hanem tényleg így van).

Mások is ezt mondták, hogy már magáért az élményért megéri, sőt, ha dolgozol egy napot, akkor is megkapod a jegyet mind a két napra, szóval az már, ha úgy nézzük anyagilag sem rossz befektetés. Sőt, volt, akinek nem volt pénze behozni ide a cégét/ötletét és így került be, szerintem a kreativitása már megér egy befektetést, annyi szent.

De olyanok is eljönnek, akiket a gazdasági/tech élet abszolút nem érdekel, mindössze azért mert ez a SLUSH. Akkora eseménnyé nőtte ki magát, hogy teljesen lényegtelen ami mögötte van, mert ez a SLUSH.

Nekem meg mindegy volt, hogy miért jövök, a gazdasági/tech/kávés vonal miatt egyenként is eljöttem volna, így meg tökéletes volt.

Olyan sokat végül nem láttam a rendezvényből, mivel mind a két napon dolgoztam, és hát történt egy-két érdekes, "mind-blowing" dolog.

Kezdjünk egy kis statisztikával:

40 kg kávét fogyasztott csak a mi standunkon az első nap, plusz a filterkávé. Ez elég sok, mivel ez azt jelenti, hogy 4444,4444 db kávét adtunk el, és ezen felül van még a filterkávé. Mindezt egy 6 fős csapattal vittük véghez.

6,5 óra alatt 400 liter tej fogyott el, úgyhogy ebből még gyorsabban kellett rendelni.

Azt hiszem kétszer volt a nap folyamán, hogy elfogyott volna a sor, az is csak a nap vége felé, és csak megérkezett az utánpótlás olyan 13,6 másodpercen belül.

A kávénk eléggé hasonlított az otthoni ízekre, mivel sötétebb pörkölésű volt, ami itt elég ritka. De a világosabbnak nem sok íze lett volna - kis dózisban - a tejben.

  Ez a sor egy része volt, megy a vonat megy a vonat...

Annyira unatkoztunk, amikor 13,6 mp-re elfogyott a sor, hogy szét is szedtük a Black Eagle-t.

Nekünk most egy Mazzer őrlőnk volt hozzá, ami mint kiderült, áram nélkül nem nagyon működik. Ezt mindig a legjobbkor be is bizonyította a nap folyamán. De aztán találtak neki egy olyan helyet, ahol nem 5 sütővel, 3 hűtővel, Mahlkönig EK43-al, filtergéppel és kenyérpirítóval stb. volt egybe kötve.

A 18:00 órási "hadiállapotok". Takarítás közben. A cipőmön szerintem két hétre elegendő kávét haza tudtam volna hozni.

Ma shotokat csináltam leginkább, meg a nap végén kicsit latte artoztam, úgy tűnik annyira nem lehet elfelejteni.

Jó ki nap volt ez. Tényleg nem sikerült unatkozni. Holnap meg következik a folytatás.

DAY2:

Sok minden nem változott, ugyanúgy tömeg volt, a sor pedig sosem akart fogyni. Valahogy így nézett ki az egyik nagy csarnokrész a kettőből:


(Jussi Hellsten fotója)

Úgyhogy volt kinek eladni a portékát.

Ismét 10-re mentem és 19:00-ig maradtam. A második nap annyira nem volt kényelmes, mert első nap többnyire tampereltem és "shotokat" lőttem. Ennek az lett az eredménye, hogy a kávé felnyomódott a körömágyamba és körömkefével sem tudtam kiszedni, mert hamarabb kezdett el vérezni. Hogy ezt hogyan sikerült véghezvinni azt még én sem tudom. Szerencsére ma már kevesebbet tömörítettem, de az még mindig pár 100-at jelent.

Képeket nem is nagyon volt időm csinálni, ha tesznek fel hivatalos képeket akkor belinkelem őket ide.

Szerencsére volt ebédszünet, a kaja tipikus "menzakaja" volt, ami itt egyáltalán nem jelent rosszat. Mindig egy valaki ment el ebédelni, zökkenőmentesen megoldottuk az étkeztetést.

Hogy hogyan zajlott a rendelésfelvétel nálunk?
Ezt szerintem nagyon pofásra kitalálták, tavaly is így nézett ki:

Ilyen kártyák voltak, amiket kaptak a vendégek a hostessektől, vagy felvettek valahol. Mivel színesek voltak, ezért már messziről láttuk, hogy mit kérnek, szóval mire odaértek az asztalhoz már kész is volt nekik az ital, sőt volt, hogy már hamarabb legyártottuk.

Persze volt aki ennek ellenére sütőtökös-műtrágyás lattét kért, sőt akadt olyan fogyatékos is szegény, aki "breast-milk"-et kért a hostess lányoktól.

Kicsit "témát" váltottam a vége felé, mert fájós kézzel nem nagy mulatság tamperelni (tömöríteni), úgyhogy elég sokat latte artoztam, azzal sem volt gond. Mondjuk volt is időm és alkalmam ott gyakorolni.

Ma is hasonló volt a felállás:
egy tamperel
egy shotokat lő (de mivel sok dolog volt ezért volt, hogy mind a kettőt egy ember csinálta)
egy gőzől
ketten pedig öntenek (vagy egy ember, attól függ mennyien vagyunk)

Az eszem megállt, hogy hogyan működtünk így 6-an egy csapatként (volt egy ember, aki pedig a filterkávéért volt felelős "backstage", így jön ki a 6). Mindenki szó nélkül váltott, ha mondjuk felgyűltek a kávék, vagy éppen az ellenkezője, túl kevés volt. Én nagyon örülök, hogy egy ilyen csapat része lehettem. Mindenki tette a dolgát és egyébként is jó fejek. Meg profik úgy mellékesen. A finn bajnokok száma amúgy is elég nagy volt egy négyzetméteren. Kalle is beállt egy kicsit öntögetni, inkább nem részletezem, hogy milyen brutálisan gyors, pláne, hogy Pipsaval volt párban, aki a másik "gép". Ekkor egy kicsit bele kellett húzni a túlsó végén az asztalnak.

A második nap körülbelül megdupláztuk az eladott mennyiséget, így csak a mi standunk majdnem 9.000 kávét adott el (plusz a filter) a két nap alatt, összesen. El is fogyott a kávénk a második napon, úgyhogy volt egy átmeneti kávénk. Utána pedig egy Helsingin Kahviapaahtimos kávé, ami NO. 3 néven fut. Nekem ez volt a legszimpatikusabb, mondom ezt úgy, hogy nem ittam belőle, de valahogy színre-szagra bejött.

Utólag mondták, hogy volt aki beállt inkább a mi sorunkba, annyira gyorsan működtünk (volt egy másig cég is egy standdal), azért ezt jól esik hallani, nagyon pozitívak voltak a visszajelzések, de szerintem mindent meg is tettünk érte.

A legvégén volt egy kicsit érdekes, ugyanis 17:00-kor már eleve kevesen voltunk (mindenki ment - a változatosság kedvéért - kávét csinálni a munkahelyére), de akkor annyian hazamentek, hogy ketten maradtunk. Ekkor persze vége lett egy előadásnak és feltorlódott egy tekintélyes sor, amire voltunk ketten. Így tejre öntöttem a latte artot, mivel nem volt espresso. Azután csak sikerült keríteni egy harmadik embert és ledaráltuk a maradék forgalmat.

Sőt még a gőzölést is  kipróbáltam a sassal, nem sok kell neki egy 6dl-es edény "megolvasztásához", olyan "erős" a gőze.

A végén mindent összepakoltunk egy asztalra:

 Ez az asztalon olyan 30.000.000 Ft.

A legdurvább az egészben, hogy majdnem minden Kalle tulajdona.


Ezért volt "csak" 3 standunk, mivel a konyhából ennyi eszközt tudott csak elhozni.

Este egy hatalmas bulival zárult a rendezvény:

Azt nem kell gondolom megemlíteni, hogy a 2 DJ (Disko2000) pizzának öltözött. És eszméletlen jó hangulatot csináltak, 2000-től a napjainkig játszottak zenét, mindenféle stílusból összemixelve és hihetetlenül "talpalávalóak" voltak. Sajnos csak 23:00-ig játszottak, utána jött egy nagy név szokás szerint, aki folyamatosan azt mondogatta, hogy TUCCTUCCTUCCTUCTUCTUCTUCCTUCCTUCC DRRRRRRRRRRRRRR TUCTUC. Ekkor evakuáltam is magam a helyszínről.

Minden ital ingyen volt, úgyhogy a vendéglátásra nem lehetett panasz. Leülni viszont nem lehetett, szerencsére (ülve amúgy is nehezebb táncolni), mert akkor elaludtam volna.

Nekem nagyon tetszett, hihetetlen élmény volt, örülök, hogy itt lehettem és a részese voltam.

Kahvila Savy, Cafe Kokko

Kahvila Sävy:

Voltunk ismételten Savy-zni, ami pontosan olyan volt mint mindig. Perfekt. Ami a problémám, hogy mostanában egyre többet iszok french presst és espressot, így nekem a szimpla cappuchino nem volt annyira erős, inkább a tej dominált benne. Ellenben Vera latte-ja double shottal készült, ott már inkább kávé érzetem volt, így meg is adóztattam egy kicsit.

Cappuchino        3 euro =    960 Ft
Latte                3,9 euro = 1.248 Ft

Kávé még szerencsére nem változott Obscura Columbia, Supremo Huila(Caturra, Typica, mosott és napon szárított). Az már az első napon körvonalazódott, hogy ebből viszek majd haza, remélhetőleg lesz még akkor. 

Másnap gondoltam, hogy eltekerek a Lidl-be. A nem messze lévő parkot megszállták, a nem helyi galerik, méghozzá annyira, hogy a kacsák még a mellette lévő tóból is kiszorultak. A fényképről talán nem jön át, de brutális látvány volt. Elég nagy ez a park, alanyaink pedig piszkosul sokan voltak, ezért úgy döntöttem inkább másfelé veszem az irányt.

Café Kokko:

A héten ismét a lista teljesítésén dolgoztam. Aminek legújabb pipás tagja a Café Kokko. Nem túl régi a hely, körülbelül 1 éve nyitott ki. A GPS egy házba tette bele, gondoltam a szokásos bug, de nem tényleg a házban van.

Méghozzá egy panel-szerű képződményben, először azt hittem az udvaron, de nem. Az első emeletig olyan, mintha haza menne az ember.

Így néz ki a bejárat. Kívülről úgy néz ki mint egy múzeum/kiállítás, úgyhogy csak a felirat győzött meg, hogy jó helyen járok.

És amennyiben eléggé hipster, miután belép, utána is marad ez az érzés, hogy haza ért. Így néz ki a pult, illetve a szortiment. A felhozatal a szokásos, szemes kávé, száraz süti, teák. És maga a gépezet.

Az lenne szemben a menü. Helyi viszonylatban is kissé borsosak az árak. De a minőségért bőven kárpótol, erről majd mindjárt szót ejtek, kicsit bővebben.

Valahogy így néz ki a vendégtér. Én az egyik bőrfotelbe ültem le, egész napos iskola után elég nehezen engedett haza a fotel. Rendkívül kényelmes volt és van egy kellemes atmoszférája a helynek. Majdnem elaludtam.

Az össze-visszaság ellenére (egy kis modern, egy kis retro), mégis otthonos érzésem volt, egyszerűen jó érzés volt itt lenni. Talán a fényviszony is dobhatott ezen az érzésen. Többnyire maga a kávézó kialakítása nem érdekel (azt meghagyom azoknak akiket meg a kávé nem érdekel). A személyzet hozzáállása és a termék maga annál inkább.

Utóbbira abszolút nem lehet panasz. Nálam fellépett a dobogóra, azonnal. Bár első alkalommal nem túl ildomos konklúziót vonni. De eddig amit tapasztaltam, az az, hogy mindenhol konzisztens eredményt kaptam. Továbbá lepacsiztam a tulajdonossal is, ami további bizakodásra ad okot, tetszett a hozzáállása. De jövök még ide, meglátjuk akkor milyen lesz.

Most viszont, amit tudok, hogy brutálisan finom volt. Nem tudom leírni, de tipikus világos pörkölésű íze volt a kávénak (nálam ez nem feltétlen ízjegyet jelent, hanem van egy alapíze, amit nem igazán tudok szavakba önteni). Tejcsokira hajazott egyébként, ha ízjegyek szintjén akarnám leírni, ez mellett van számomra az alapkomponens. 

Ez egyike azon kávézóknak, akik nem helyi kávét használnak(finn vagy esetleg svéd), hanem Hollandiából jön, a White Label pörkölőüzeméből (Ethiopia, de hogy melyik arra nem emlékszem). A koncepció az, hogy direkt nem olyan alapanyagokat használnak, ami a környéken megtalálható, mint sokan mások. Ugyanis sok helyen ugyanazt a kávét issza az ember ugyanabból a gépből, ami nem feltétlen jó, nem a minőséggel van a baj, csak nem túl sok újdonsággal kecsegtet. Ezért ő mindig újít, változnak beszerzési források is. A tea-választék is tekintélyes, rengeteg szálas teájuk van (jelenleg 50), ami változó forrásból jön és bővül.

Gépileg, Nuova Simonelli, bár ezt nem akartam elhinni, a kávéból ítélve, csak később láttam, hogy milyen gép van. Viszont ez egy eléggé régi modell, mindenféle LCD-csicsa és króm nélkül. Viszonylag még manuális gépezet. Véleményileg teljesen egy hangon voltunk, ő is inkább a régebbi, még inkább manuális gépekért van oda. Amin nem feltétlen virít egy 130 centis plazmatévé, viszont kapcsolók vannak rajta, gombok helyett. Azonban van egy probléma, a hőmérséklet nem állítható rajta, 2 termosztát van, egy a csapolásra és egy a gőznek. És túl meleg a víz az espressohoz. Így gyakran túl meleg lesz az espresso, nem iható rögtön, ami nem túl ideális. Ennek ellenére a cappuchino nekem tökéletesen megfelelt.

Price-wise: 3,8 euró (1.216 Ft) volt a szimpla cappuchinóm, ami azért több, mint a máshol megszokott. De abszolút nem sajnáltam érte. Itt megéri, otthon már lehet nem mondanám ezt.

Johan & Nyström

Helyszín: Johan & Nyström

Géppark (legközelebb lesz kép is):
Nuova Simonelli Black Eagle
Nuova Simonelli Mythos One
Mahlkönig EK43

Brew Bar:

Aeropress

V60

És a "regular coffee" - az "Egy kávét!" felkiáltásra ezt kapja az ember (mindenhol), filter-kávé, ami a nagy filteres gépből jön, olyan mint egy hatalmas Kalita. És finom, nem egyenlő az otthoni filtergépekkel, de nem is őrölt farönkökkel etetik.

Kávéból pedig mindig megvan a napi menü (espresso-alapú), de filterből lehet mást is kérni.

Ezen a napon a Verde volt a terítéken, ami egy blend és így áll össze jelenleg:

- Brazil Santa Maria Organic

- Robusta India Natural

- Ethiopia Yirga Coop Gr3 Natural

- Nicaragua Procafe Coop

Ennek az összetétele mindig változik, a honlapon teljesen más van (bár a sajátjukon inkább semmi):

http://www.baristash...obonor-500g.php

Itt találtam meg az összetételt.

Kirúgtam a hámból, úgyhogy egy Flat White-ot kértem, ami két espresso-shot (nem nagyon ristrettoznak), tej, tejhab, ahogy az lenni szokott befejezésképpen.

Pöpec latte art, Aleksander csinálta, aki elugrott egy 4 hónapos tanulmányi körútra Norvégiába - sajnos -, mivel az egyik legnagyobb forma a helyi kávés életben. A legutóbbi két versenyt (V60 és Latte Art) is többé-kevésbé ő szervezte.

Egy norvég pörkölőnél "kiesett" (elutazott körbejárni a világot kávé ügyben, mielőtt valaki sajnálkozni kezdene) az egyik csapattag, így most ő helyettesíti.

A Verde eléggé sötét pörkölés, - eleve a filter kávéik többsége is elmenne espressonak - így mogyorós íz lesz a végeredmény. Most egy darabig az utolsó - jól eső - tejes italom volt.

Egyébként talán ezt szokta a szakzsargon "bombabiztos" kávénak nevezni. Többnyire ez és a 5TH Estate váltják egymást az őrlőben, utóbbiról lesz szó legközelebb.

Kis kitekintés.

- 4,2 euró volt ez az élmény, ami olyan 1.344 Ft. Ideális két óra közötti szünetben.

Andante - Kettő az egyben.

Andante:

Géppark:

La Marzocco Linea 2 group

Anfim Super Caimano

Mazzer Mini E

Brew Bar:

Kalita

Aeropress

Ismét ellátogattunk, kínai barátainkhoz, immár Monggal az oldalamon. Úgy volt, hogy megkérjük őket, hogy kipróbálhassuk azt a kávét, amit Mong Budapestről hozott.

Ez konkrétan a La Cabra - dán pörkölőüzem - Costa Rica Santa Rosaja lett volna. De elég gyorsan realizáltuk, hogy ők is pont ezt árusítják, úgyhogy felejtős lett a dolog.

Viszont, ettől függetlenül nekem beígérték, hogy a pult alól ihatok kávét, nem pedig a napi kínálatot. Úgyhogy a Maja Roastery Ethiopiat kaptam espressoként, vagyis doppioként. Ez filterkávé és csak filternek szokták eladni. De elképzelhető, hogy előbb-utóbb ezt is árusítják espressonak. Egyébként is a Nordic Approach része, hogy nincs külön espresso és filterpörkölés, hanem egy "univerzális" van, nekem ez nem mindig jött be idáig.

A Maja Roasteryről azt kell tudni, hogy nincsen espresso gépük egyáltalán, most akarnak beruházni talán egybe. Csak filterre pörkölnek kávét, Helsinki szélén. Egy pár üzemelteti, az egyikük japán és japános pontossággal is dolgoznak. Ennek egyik példája, hogy kiválogatják a rossz szemeket, a kávét elnézve tényleg így van. Oda még személyesen azonban nem jutottam ki.

Tehát doppio. Meglehetősen kiegyensúlyozott volt, talán egy kicsit a savasabb irányba mozdult el. De, ha finomhangolják - mivel filterkávéról van szó -, akkor tökéletes lehet. Az etióp kávékkal meglepő módon összebarátkoztam, régebben nem igazán csíptem az ízviláguk. Crema rengeteg volt rajta, némileg "mintás" is volt, bár a képről lehet, hogy nem nagyon jön át. Ez a "dupla csésze" meg még mindig nem a kedvencem. Lehet elkezdek kerámiákkal foglalkozni és csinálok egy normális dupla csészét.

Mong ugyanezt itta, csak Kalitával elkészítve. Ugyanúgy szervírozzák, mint a teáikat, ami meglehetősen pofás szerintem. Visszatérve magára a kávéra ismét, eszméletlenül finom lett, ahogy leesett a hőmérséklete, az őszibarack jegesteához (nem a bolti), tudnám hasonlítani. Mong szerint ez is lehetett volna egy, kicsit kiegyensúlyozottabb. Nem lehet mindenkinek megfelelni úgy látszik. Az én szubjektív megítélésem szerint nagyon rendben volt. El is gondolkoztam egy Kalitán, aztán szerencsére az ára láttán rájöttem, hogy talán egy V60 is elég lesz a feladatra.

Ma is ugyanolyan nyugalmat sugárzott magáról a hely.

Virágot ugyan ezúttal sem vettünk és a zöldet sem kellett lerágni, mert nem égett a gyomrunk, talán majd egyszer.

Szóval még mindig tartja magát a hely "tipikusan mindig jót kap az ember" titulusához szerencsére.

Kahvila Savy / Helsingin Kahvikomppania / Café Kokko

Először voltunk a második otthonunkban, a Sävy-ben.

A lányok ittak először egy cappuchinot, én meg nem tudtam, hogy rendeljek-e, vagy sem. Úgyhogy kivártam, de nem lett belőle rendelés, azért a cappa-ból sikerült lejmolni egy picit.

Ízre abszolút sütőtök, így tejjel. Furcsa dolog ez az észlelés, barátnőm anyukája egyből kiérezte belőle (anélkül, hogy mondtuk volna, hogy bármit is kellene keresni). Szóval nem árt erre születni, a többieknek meg marad a képességek fejlesztése. Volt szerencsém átismételni az észlelés (na meg anatómia) tankönyvet  - így most különösen közveszélyes vagyok ebben a témában.

Az alapanyag: Turun Kahviapaahtimo, Nkonge Burundi, nagyon világos pörkölés (abszolút nem hátrányára, erről nemsoká).

A crema kicsit világos volt. Itt sokan úgy csinálják a latte artot, hogy belezuhintanak egy kis tejkrémet és elkeverik, így sokkal világosabb lesz a "papír", amire rajzolni lehet. A többség a szokásos technikával csinálja, tehát a tej a crema alá és utána kezdenek el rajzolni, a csésze 3/4-énél, vagy felénél. Nekem utóbbi verzió jobban tetszik, ízre is másabb, mivel nem olyan tejes a teteje.

De rájöttem, hogy most egy kicsit pihentetem a tejes italokat, mert besokalltam. Úgyhogy filter és espresso lesz a menü egy darabig (azért még lesz egy cappa ma).

Egyébként gépügyileg a Sävy:

La Marzocco Linea

Anfim Super Caimano

Brew bar

Filter-gép

Kávézás után elmentünk megmutatni a sulit. Útközben mindig ott áll ez a látványosság, olyan délután kettőig:

Helsingin Kahvikomppania

Valahogy még mindig csak elmentem mellette, de nem ma. Gondoltam próbáljuk ki, valamikor el kell kezdeni az ünneplést.

A géppark nem néz ki gagyinak:

Mahlkönig K30 Twin

Kávégép, amit legközelebb megjegyzek, hogy milyen márka, melyik típus

És a meglepi, a kávé ugyanúgy itt is Turun, Nkonge Burundi, és Idido Natural. Meglepődtem, ezek szerint még mindig nem vagyok teljesen hozzászokva az itteni viszonyokhoz. Előbbiből ittam.

Árak hasonlóak a kávézókhoz. Viszont lassan odafagy az ember a betonra, valaki kidobott pár jégkockát az utcára (nem, én sem tudom miért) és abszolút nem olvad el. De nyilván más élmény az utcán kávézni, mint beülni valahova, ennek is megvan a sajátos hangulata.

Espresso:     2 euro (640 Ft)

Doppio:     2,5 euro (800 Ft)

A kávé nagyon jó, abszolút nem marta ki a papírpoharat, annak ellenére, hogy eléggé (inkább nagyon) világos a pörkölés. Szeretem nézni a lefolyást, de nem nagyon izgulok rá, inkább a végeredmény érdekel. Nem is néztem idáig itt, csak most először, de ez nagyon tetszett, viszont nem akarok újra vérszemet kapni és egész nap a gépek alatt feküdni, a lefolyást sasolva.

Ilyen világos pörkölésből nem nagyon ittam idáig jó espressot, de ez bejött. Balanszos, mondaná a szakértő.

Este meg Markus hívott meg, az egyik kedvenc helyemen egy kávéra.

Café Kokko.

White Label, Ethipoia

Tejcsokis íz tejjel felöntve, de itt jött el a pont, hogy a tejet csak távolról fogom megmutatni a kávénak egy darabig, mert sok volt. És nem ártana ha 900 Ft-ért nem dobnám ki a taccsot.

Géppark:

Nuova Simonelli Appia

Anfim Super Caimano