Helsinkin Kahviapaahtimo:
A héten, mivel tanulunk így csak néha mozdultunk ki a lakásból és egy pár kilométeres kitérővel pont útba esett a Helsingin Kahviapaahtimo. Nem túl feltűnő a hely, a másik oldalról nem is lehetett észrevenni.
A héten, mivel tanulunk így csak néha mozdultunk ki a lakásból és egy pár kilométeres kitérővel pont útba esett a Helsingin Kahviapaahtimo. Nem túl feltűnő a hely, a másik oldalról nem is lehetett észrevenni.
Valahogy így néz ki a belső tér, van itt minden. Versenybiciklitől kezdve az öntözőkannáig.
A
Hp, egy pörkölőüzem alapvetően. Így természetesen megtalálható a teljes
termékpalettájuk a polcokon és az őrlőben is ez található. Fifty-Sixty
volt konkrétan. Ami egy arabica-robusta keverék, ha jól sejtem nem
50-60% arányban. Erre később visszatértünk még, mivel nagy meglepetéssel
szolgált.
Ugyanis
közben megláttam egy olyan képet a falon, amit máshol még nem láttam
kávézókban. Mégpedig az ízkereket. Ami azt a célt szolgálja, hogy a
pörkölők, kávékereskedők, de igazából bárki be tudja kategorizálni az
adott kávét, ezzel az íz-skálával. Belülről kell kifelé haladni, az
apróbb nüanszokig. Röviden ennyit róla.
Továbbá
volt egy tábla különböző kávéfajtákkal, illetve azok különböző
pörkölési profiljával, végigvezetve az embert a pörkölési szinteken. A
jobb oldalán, pedig egy kávébab pedig teljesen a részeire volt szedve és
úgy bemutatva.
Mazzer!
Végre! Sehol nem láttam még, mindenhol a Mythos One van, ami nem baj,
mivel kiváló őrlő, csak tényleg egy idő után unalmas. Itt viszont más
díszelgett a pulton. Nem sok van belőlük, mivel nincs Mazzer importőr
Helsinkiben, csak a Kaffecentralen, de az is csak a Mini-t hozza be.
Az espresso gép egy La Marzocco Strada volt, amilyen a Fratello Torrefazione-ban is van. Egész kellemes összeállítás.
És
itt jön a csavar, maga a kávé. Ugyanis itt is éreztem azt a "tipikus"
újhullámos ízt. Viszont, ez sötét pörkölésű - talán kicsit sötétebb is,
mint a francia pörkölés- kávé volt, ráadásul arabica-robusta blend
(dél-amerikai kávék vannak keverve). Úgyhogy nem igazán értem hogyan
tudta ezt az ízvilágot produkálni. Az ítéletünk egyöntetűen marcipán
volt, abszolút arra hajazott, így tejjel.
Szimpla cappuchino: 2,8 euro (896 Ft)
Doppio cappuchino: 3,3 euro (1.056 Ft)
Amiket
kaptam tippeket idáig, azok nagyon is beváltották a hozzájuk fűzött
reményeket, még van egy pár hely, amiket meg fogok látogatni. Bizakodó
vagyok. Ugyanis ez is fellépett az élmezőnybe, ami mellesleg elég népes,
szerencsére.
THE BOOM ROOM:
Boom headshot.
Tádááám, ezért nem szabad bizakodni, mert kap az ember egy gyomrost, egy szemvillanás alatt. Ma be is gyűjtöttem egy flat white szerény személyében, ráadásul egy olyan helyen kaptam, ahol nem számítottam rá.
A flat white az egyik kedvencem volt sokáig, mostanában hanyagoltam. A recept elég egyszerű dupla ristretto shot, ami 3 módon készülhet - mivel még mindig sokan olvassák, akik nem kávé-fanok, ezért ideje velük elbánni - :
-finomabb őrlemény, mint espressonál, így nyilván kevesebb víz folyik át rajta, több idő alatt (kevesebb párlat lesz a végén, ami csak pálinkánál jelent rosszat)
-espresso őrlemény, azzal a módosítással, hogy hamarabb kapcsolják le és így lesz rövidebb (18-20 mp, mondjuk a számokkal vigyázni kell, mindig van aki máshogy tudja) - hogy legyünk spesöltik, ott meg már az 1:1 brew ratio számít annak. És ahogy James Hoffmanntól megtudtuk, a ristretto halott. Nyugodjék békében!
- egy 3. módszer, amit néhány helyen lehet csak látni, hogy elkezdik csapolni az espressot, de nincs alatta csésze (cseles), csak pár mp után teszik alá és így lesz rövidebb. Érdekes perverzió, nem is sok helyen láttam még. Kipróbálni semmiképpen nem árthat, de mivel már nincs, ezért sosem tudjuk meg milyen lenne.
De a receptet illik befejezni, erre jön a tej és vékony tejhab a tetején, hogy vakuljon a paraszt, a latte art sem árthat. Olyan 160 ml lesz a végén, de mindenki módosít mindent, az alap kb. ennyi. Egyébként egy helyben állna a világ, ha mindenki mindent ugyanúgy csinálna.
Elvileg Új-Zélandról származik, de az alábbi oktatóvideót elnézve, örülök, hogy módosítottak a recepten ezen a kontinensen. (Ja és a Sbucks-os az nem flat white, ott maximum műtrágyás latte van.)
Ahányszor kiejtette annyiszor fejeltem meg a falat. CAUTION! A videóban látottakat mindenki csak a saját felelősségére próbálja ki. Szerkesztőségem az ott látottakért semmilyen felelősséget nem vállal. Az aussie akcentus által okozott károkat nem térítem meg, utánozni senki se próbálja.
Vissza a felszínre (mondjuk olyan mélyre nem merültünk). A hely facebook oldaláról úgy jött át, hogy általában vendégkávéik vannak, olyan nívós helyektől, mint a Square Miles és a Blue Bottle. Mint a mesében. Utóbbi ráadásul kontinensünkön annyira nem elterjedt, ami érthető, mégiscsak egy amerikai pörkölőüzem. Viszont kíváncsi lettem volna rá, mert ennek a környékén ólálkodik Michael Phillips, 2010 barista világbajnoka. Na az itteni környéken nem láttam császkálni.
A polcok tele voltak a Helsingin Kahviapaahtimo kávéival, az íz alapján azt hittem valami sötétebb pörkölésű kávéból készülhetett a flet vájtom. Viszont én valami világos pörkölésűt vártam, az előbb említett 2 pörkölőtől, de legalábbis valami különlegesebb kávét. Ízre egyébként rendben volt, a diós ízvilágot képviselte.
Latte artnak egy kutya-teknőst kaptam, de legalább nem rákanalazva volt és nem 2 méteres volt, mint amilyet egyszer Kecskeméten ittam.
Amikor megkérdeztem akkor derült ki, hogy MOAK Servito (60/40) van az őrlőben, ami espresso-nak oké, de én most nem ezt vártam, pláne a "hirdetések" alapján nem. 3,5 euróból meg majdnem veszek egy zacskó olyan kávét. Csak tudnám minek pakol valaki olyan képeket a hirdetési felületeire, amik abszolút nem a valóságot ábrázolják. Mondjuk, ha a legnagyobb problémám ez az életben, akkor már tovább is léptem.
Ez most úgy esett, mintha lenne egy Audi RS4-em, azt teletankolnák dízellel és a biztonság kedvéért beletolnának még 1 kiló kristálycukrot, természetesen barnát, mert az egészséges.
Árak tekintetében meg - a körülmények ismeretében - nagyon nem volt rendben,
3,5 euró volt a flat white, ami olyan 1.120 Ft-nak felel meg. Rablás, fényes nappal. Ennyiért sokkal különlegesebb kávékat lehet inni, még itt is.
A géppark a következő volt:
Johan & Nyströmös csészék (Hogy ezek hogyan tévedtek ide, az egy újabb rejtély, de úgyis jön az X-akták jövőre)
Synesso Hydra
2db Mazzer őrlő, amiből az egyik üres volt, gondolom azon darálják a mákot
1 Mahlkönig EK43, ami meg a kukoricának van.
És persze az elmaradhatatlan bicikli:
Csalódás volt. Utána viszont nem bíztam a véletlenre, bementem a maradék 2 hiányzó láncszemhez, amiből az egyik egy sörfőzde (Il Birrificio), a másik meg egy virágbolt (Andante) az álca kedvéért. Megkérdeztem, hogy mi van az őrlőben - mielőtt olyat kapok ami nem tetszene - szerencsére a sörfőzdében Kaffa van mindig, a másikban pedig White Label, Drop Coffee váltakozik, ami azért nem egy ómen. A sörfőzdében jártam azóta, a virágbolt meg zárva volt, mivel sztrájkolnak a kaktuszok.
Azért az arányok még mindig nem rosszak, az eddigi helyeken lazán kérhet az ember egy kávét és elégedett lesz, sokkal nagyobb valószínűséggel, mint az otthoni kávés világban.
És itt a Kaffa, Kaffecentralen, Good Life Coffe látja el az éttermeket gépekkel, kávéval és képzéssel. Így még az is megeshet, ha nem figyel eléggé az ember, hogy ebéd után egy olyan kávét kap, ami iható. Sőt, a nagyon pofátlan helyeken nem tejszínhab van a cappuchinon és nem kell bele egy evőkanál kristálycukor, hogy aztán fel lehessen vele törölni a padlót.
Lassan a lista végére érek a virágboltokkal és akkor elkezdem megnézni az egyéb vendéglátó egységeket, ott milyen valójában a helyzet. De az is lehet, hogy elkezdek a virágokkal foglalkozni és virágboltokat fogok tesztelni, meglátjuk.
THE BOOM ROOM:
Boom headshot.
Tádááám, ezért nem szabad bizakodni, mert kap az ember egy gyomrost, egy szemvillanás alatt. Ma be is gyűjtöttem egy flat white szerény személyében, ráadásul egy olyan helyen kaptam, ahol nem számítottam rá.
A flat white az egyik kedvencem volt sokáig, mostanában hanyagoltam. A recept elég egyszerű dupla ristretto shot, ami 3 módon készülhet - mivel még mindig sokan olvassák, akik nem kávé-fanok, ezért ideje velük elbánni - :
-finomabb őrlemény, mint espressonál, így nyilván kevesebb víz folyik át rajta, több idő alatt (kevesebb párlat lesz a végén, ami csak pálinkánál jelent rosszat)
-espresso őrlemény, azzal a módosítással, hogy hamarabb kapcsolják le és így lesz rövidebb (18-20 mp, mondjuk a számokkal vigyázni kell, mindig van aki máshogy tudja) - hogy legyünk spesöltik, ott meg már az 1:1 brew ratio számít annak. És ahogy James Hoffmanntól megtudtuk, a ristretto halott. Nyugodjék békében!
- egy 3. módszer, amit néhány helyen lehet csak látni, hogy elkezdik csapolni az espressot, de nincs alatta csésze (cseles), csak pár mp után teszik alá és így lesz rövidebb. Érdekes perverzió, nem is sok helyen láttam még. Kipróbálni semmiképpen nem árthat, de mivel már nincs, ezért sosem tudjuk meg milyen lenne.
De a receptet illik befejezni, erre jön a tej és vékony tejhab a tetején, hogy vakuljon a paraszt, a latte art sem árthat. Olyan 160 ml lesz a végén, de mindenki módosít mindent, az alap kb. ennyi. Egyébként egy helyben állna a világ, ha mindenki mindent ugyanúgy csinálna.
Elvileg Új-Zélandról származik, de az alábbi oktatóvideót elnézve, örülök, hogy módosítottak a recepten ezen a kontinensen. (Ja és a Sbucks-os az nem flat white, ott maximum műtrágyás latte van.)
Ahányszor kiejtette annyiszor fejeltem meg a falat. CAUTION! A videóban látottakat mindenki csak a saját felelősségére próbálja ki. Szerkesztőségem az ott látottakért semmilyen felelősséget nem vállal. Az aussie akcentus által okozott károkat nem térítem meg, utánozni senki se próbálja.
Vissza a felszínre (mondjuk olyan mélyre nem merültünk). A hely facebook oldaláról úgy jött át, hogy általában vendégkávéik vannak, olyan nívós helyektől, mint a Square Miles és a Blue Bottle. Mint a mesében. Utóbbi ráadásul kontinensünkön annyira nem elterjedt, ami érthető, mégiscsak egy amerikai pörkölőüzem. Viszont kíváncsi lettem volna rá, mert ennek a környékén ólálkodik Michael Phillips, 2010 barista világbajnoka. Na az itteni környéken nem láttam császkálni.
A polcok tele voltak a Helsingin Kahviapaahtimo kávéival, az íz alapján azt hittem valami sötétebb pörkölésű kávéból készülhetett a flet vájtom. Viszont én valami világos pörkölésűt vártam, az előbb említett 2 pörkölőtől, de legalábbis valami különlegesebb kávét. Ízre egyébként rendben volt, a diós ízvilágot képviselte.
Latte artnak egy kutya-teknőst kaptam, de legalább nem rákanalazva volt és nem 2 méteres volt, mint amilyet egyszer Kecskeméten ittam.
Amikor megkérdeztem akkor derült ki, hogy MOAK Servito (60/40) van az őrlőben, ami espresso-nak oké, de én most nem ezt vártam, pláne a "hirdetések" alapján nem. 3,5 euróból meg majdnem veszek egy zacskó olyan kávét. Csak tudnám minek pakol valaki olyan képeket a hirdetési felületeire, amik abszolút nem a valóságot ábrázolják. Mondjuk, ha a legnagyobb problémám ez az életben, akkor már tovább is léptem.
Ez most úgy esett, mintha lenne egy Audi RS4-em, azt teletankolnák dízellel és a biztonság kedvéért beletolnának még 1 kiló kristálycukrot, természetesen barnát, mert az egészséges.
Árak tekintetében meg - a körülmények ismeretében - nagyon nem volt rendben,
3,5 euró volt a flat white, ami olyan 1.120 Ft-nak felel meg. Rablás, fényes nappal. Ennyiért sokkal különlegesebb kávékat lehet inni, még itt is.
A géppark a következő volt:
Johan & Nyströmös csészék (Hogy ezek hogyan tévedtek ide, az egy újabb rejtély, de úgyis jön az X-akták jövőre)
Synesso Hydra
2db Mazzer őrlő, amiből az egyik üres volt, gondolom azon darálják a mákot
1 Mahlkönig EK43, ami meg a kukoricának van.
És persze az elmaradhatatlan bicikli:
Csalódás volt. Utána viszont nem bíztam a véletlenre, bementem a maradék 2 hiányzó láncszemhez, amiből az egyik egy sörfőzde (Il Birrificio), a másik meg egy virágbolt (Andante) az álca kedvéért. Megkérdeztem, hogy mi van az őrlőben - mielőtt olyat kapok ami nem tetszene - szerencsére a sörfőzdében Kaffa van mindig, a másikban pedig White Label, Drop Coffee váltakozik, ami azért nem egy ómen. A sörfőzdében jártam azóta, a virágbolt meg zárva volt, mivel sztrájkolnak a kaktuszok.
Azért az arányok még mindig nem rosszak, az eddigi helyeken lazán kérhet az ember egy kávét és elégedett lesz, sokkal nagyobb valószínűséggel, mint az otthoni kávés világban.
És itt a Kaffa, Kaffecentralen, Good Life Coffe látja el az éttermeket gépekkel, kávéval és képzéssel. Így még az is megeshet, ha nem figyel eléggé az ember, hogy ebéd után egy olyan kávét kap, ami iható. Sőt, a nagyon pofátlan helyeken nem tejszínhab van a cappuchinon és nem kell bele egy evőkanál kristálycukor, hogy aztán fel lehessen vele törölni a padlót.
Lassan a lista végére érek a virágboltokkal és akkor elkezdem megnézni az egyéb vendéglátó egységeket, ott milyen valójában a helyzet. De az is lehet, hogy elkezdek a virágokkal foglalkozni és virágboltokat fogok tesztelni, meglátjuk.
